Tudjuk, nem egyszerű eligazodni a különféle szabványok világában, ezért egy rövid magyarázattal szeretnénk érthetőbbé tenni a jelöléseket és azok tartalmát.

Biztos sokszor láttál már te is betűkből és számokból álló, furcsa jelöléseket mikor boltban vagy webshopon böngészted melyik nadrágot vedd meg. Ilyen az EN 17092 és az EN 13595 is, amiket most kicsit körüljárunk és elmagyarázunk, hogy legközelebb tudd miért kapta meg az adott minősítést egy-egy termék.

Az EN 17092 egy európai szabvány, amely leírja a motorosok számára tervezett ruházat jellemzőit és vizsgálati módszereit. Ahhoz, hogy egy nadrágot „védőruházat motorosoknak” minősítéssel lássanak el, és meg tudják határozni a védelmi szintjét, bizonyos folyamatoknak, vizsgálatoknak kell alávetni. A hat lépést alább láthatod, melyek különböző besorolásokat eredményeznek:

• EN 17092-1: vizsgálati módszerek
• EN 17092-2: AAA – magas hatásfokú védőruházat
• EN 17092-3: AA – közepes hatásfokú védőruházat
• EN 17092-4: A – könnyű védőruházat
• EN 17092-5: B – könnyű, súrlódásnak ellenálló ruházat
• EN 17092-6: C – ütésnek ellenálló ruházat

Ahogy láthatjuk, az AAA osztályú ruhák nyújtják a legmagasabb védelmi szintet, majd ahogy haladunk lefele, úgy csökken a védelmi szint is. A ruházatok súlya is ezt a tendenciát követi, ugyanis míg az AAA osztályú ruhák magas védelmet nyújtanak, ellenben picit nehezek és kevésbé komfortosak, addig az A osztályú ruhák már kisebb mértékben védenek, cserébe könnyebbek és kényelmesebbek.

A másik, korábban említett szabvány, az EN 13595 szabvány. Ez már kiterjed a hivatásos motorosok védőruházatára (az EN 17092 a nem hivatásos versenyzők által használt ruházatra vonatkozik). Ebben az esetben is vannak tesztek, amiken át kell esnie minden ruhadarabnak, hogy megkapja a „védőruházat hivatásos motorosok számára” minősítést.

• EN 13595-1:2002 kabátok, nadrágok és bőrruhák – általános követelmények
• EN 13595-2:2002 vizsgálati módszerek a kopásállóság meghatározására
• EN 13595-3:2002 vizsgálati módszerek a szakadás erejének meghatározására (varrás erőssége)
• EN 13595-4:2002 vizsgálati módszerek a vágásnak való ellenállás meghatározására.

Az első rész a követelményeket és a vizsgálati eljárásokat tartalmazza. A második részben, kopásállósági teszt során a mintadarabot egy csiszolószalagra ejtik, ami nagyjából 30 km/h sebességgel mozog. Ezzel másodpercben mérve vizsgálják, hogy mennyi ideig bírja az adott anyag a súrlódást, ugyanis a tesztnek akkor van vége, ha a mintadarab kilyukad. Majd jön a következő teszt, mely során egy darabot az anyagból kifeszítenek és mérik mekkora nyomás alatt szakad el. Ezt követően, a negyedik részben a vágásnak való ellenállást vizsgálják úgy, hogy az anyagot egy olyan felületre rögzítik, amelyen található egy kis nyílás, ahova a fentről érkező penge be tud csúszni. Meghatározott erővel ejtik rá a pengét, majd feljegyzik mennyire hatolt át az anyagon.

Ezeket a teszteket minden esetben elvégezzük ruháinkon, így biztos lehetsz benne, hogy ha minket választasz, garantált a biztonságod! Az általunk használt Twaron^® anyag ugyanis mindegyik teszten a maximális eredményt érte el.

Nézd meg az alábbi rövid videókat, és mindent érteni fogsz, ha esetleg maradtak homályos részletek.